Kogler-vízesés, Göstling an der Ybbs, Ausztria

Közzétéve Ausztria

Göstling an der Ybbs varázslatos környezete telis-tele van szebbnél-szebb látnivalókkal. Mi a szállásunkhoz legközelebb eső Kogler-vízesést szemeltük ki, mondjuk úgy, hogy egy kis ebéd utáni levezetésnek. A helyszín ugyanis könnyen megközelíthető, a túra nem túl hosszú és egyáltalán nem megerőltető. De volt azért izgalom is…

(4.4/5)

A Kogler-vízesés megközelítése

A Kogler-vízesés legkönnyebben a Göstling-i főútról (B25), északi irányból közelíthető meg autóval. A város déli kihajtójánál már táblával jelzik, hol kell letérned. Itt, tehát közvetlenül a főút mellett, egy parkolóban hagyhatod az autódat, s gyalogszerrel, a hegy felé vezető aszfaltos, Kurzeck úton kezdhetsz neki a vándorútnak.

Ez is egy megoldás, de mi nem ezt tettük, hanem a parkolóból induló Kurzeck úton még autóval jöttünk fel pár száz métert, egészen egy éles kanyarig, ott parkoltunk le az út mellett. Innen már csak pár száz métert kellett gyalogolni a vízesésig.

Kár vagy sem?

Az ösvény elején már egy fehér táblán figyelmeztettek, hogy vihar károk miatt a túraútvonal nem járható, de minket furdalt a kíváncsiság, s gondoltuk, ha már itt vagyunk, teszünk egy próbát a Kogler-vízesés megközelítésére. Ennyi izgalom még belefért és jól tettük, hogy elindultunk, mert túl nagy akadályokba nem ütköztünk – legalábbis az út elején!

Körút vagy mégsem?

Alaphelyzetben a Kogler-vízesést egy körséta alkalmával célszerű megtekinteni. Az út eleje a műút utáni elágazástól enyhén emelkedett, nem volt vészes, viszont nagyon csúszott a helyenként sziklákon áthaladó, s az útra ráhullott falevelek és az előző napi esőből visszamaradt nedvesség miatt. Babakocsival semmiképp se kezdj neki ennek az útvonalnak! Közben pedig a kidőlt fák között bújócskáztunk.

Az út nagyon szép, vadregényes, érintetlen, mondhatni “emberi beavatkozás mentes” környezetben haladt, igazán a kedvünkre volt ez a táj. Egy szurdok szélén, felső peremén sétáltunk, alattunk több emeletnyi mélységben kanyargott a patak, mely helyenként vízesésként tárult a szemünk elé.

Kb. 5-6 percnyi séta után egy régi, fából készült, piros-fehér csíkos irányjelző tábla (lásd a fenti borítóképen) már messziről mutatja, hogy az ösvényről jobbra fordulva meg is érkeztünk a Kogler-vízeséshez.

Kicsi, de szép

A Kogler-vízesés nem egy Niagara nagyságú, ráadásul az Ausztriában is szokatlan kora nyári szárazság miatt bővizű sem volt, s ne is úgy képzeld el, mint a Myra-vízeséseket. Ettől függetlenül ebben a varázslatosan vad környezetben, a csodásan tiszta vizével elvarázsolt minket.

A patak partján rengeteg szép mintázatú követ lehet felfedezni, építettünk is ezekből egy szobrocskát. S a természet meglepetéseként a vízesés környékén néhány szem erdei szamóca is várt minket.

A víz az úr

A vízesés mellett jobbra tudunk egy csúszós lépcsőn tovább menni, innen folytatódik az út, hogy beteljesítse körséta jellegét. Azonban itt már valóban a víz volt az úr nem is oly régen. A szurdokban ugyanis nem lehetett tovább haladni, a károk – hasonlóan Kemencéhez – itt már valóban az utunkat állták.

Visszafordultunk tehát, s a már ismerős ösvényen sétáltunk vissza a műútig, s a Kurzeck úton autóztunk tovább.

Pár percet követően pisztrángos tavacskákhoz érkeztünk, akkor állt össze bennünk a kép, hogy a vízesés után gyalog jövet pontosan ide lyukadtunk volna ki.

Számunkra így maradt élményekkel teli és emlékezetes ez a túra, s reméljük, hogy jövőre, ha helyreáll a természet rendje, egy kellemes körséta alkalmával újra meglátogathatjuk a Kogler-vízesést.

Nyomtatóbarát verzió Nyomtatóbarát verzió

Hozzászólások (0)

Hozzászólás

Az e-mail címedet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket a * karakterrel jelöltük.