Farkasodú / Wolfsschanze, Kętrzyn, Lengyelország

A Farkasodú (németül: Wolfsschanze, lengyelül: Wilczy Szaniec) a történelem és a természet összefonódásának élő mementójaként áll, manapság turisztikai látványosság. A II. világháború idején ez volt Adolf Hitler legnagyobb és legismertebb főhadiszállása, tulajdonképpen egy önellátó betonváros épült itt. A Hitler elleni számos merényletkísérlet egyike is itt történt 1944. júliusában.

Idén ismét meglátogattuk a Farkasodút, hogy megnézzük, mi változott az előző látogatásunk óta eltelt 17 év alatt.

(4.7/5)

A Farkasodú elhelyezkedése, megközelítése

A látványosság Lengyelország észak-keleti részén, az orosz határ közelében a Gierłoż-i erdőben, Kętrzyn-től mintegy 8 kilométerre található.

Megközelítése autóval két módon lehetséges:

  • Giżycko vagy Kętrzyn irányából az 592-es úton érkezve,
  • vagy Węgorzewo irányából a 650-es jelzésű útról lekanyarodva.

A főút szélén jól látható táblákkal segítenek megtalálni a bejáratot.

Nyitva tartás

  • Főszezonban: április 1. – szeptember 30. között minden nap 8.00 – 20.00 óráig
  • Utószezonban: október 1. – március 31. között minden nap 8.00 – 16.00 óráig

Jegyárak, kedvezmények (2021)

  • Normál belépő: 20 PLN (kb. 1600 Ft)
  • Kedvezményes jegy (családi jegy, diák jegy, fogyatékkal élőknek és gyámjaiknak jegy): 15 PLN
  • 6 éven aluliaknak ingyenes a belépés
  • audio guide bérlése: 8 PLN
  • csoportoknak idegenvezetés több nyelven 120 PLN-től

  • Állatbarát hely: kutyákat pórázon és szájkosárral beengednek
  • A túraútvonalak babakocsival és kerekesszékkel is bejárhatóak
  • A megváltott jegyek egész napra érvényesek
  • Fizetés készpénzzel vagy bankkártyával

Parkolási díj a sorompón belül

  • Buszoknak: 30 PLN
  • Személyautóknak: 10 PLN
  • 100% elektromos autóknak (töltő rendelkezésre áll!) illetve mozgássérültek szállítására szolgáló járműveknek ingyenes

Amire érdemes felkészülni: az elmúlt évek jelentős fejlesztéseinek köszönhetően (új térkövezés, esti kültéri világítás, új és korszerűbb tematikus kiállítások, felújított kiszolgáló helyiségek, stb.) a Farkasodú igencsak felkapott hely lett. Mi konkrétan 50 percet álltunk sorba (főszezonban) autóval, mire az úton elaraszoltunk a kasszáig. Szerencsére “drive in” kassza is van: amint kiürül egy hely a zárt területen lévő parkolóban, máris engedik be a következő járművet. Aki a zárt területen kívül, a tiltó táblák ellenére az út szélén parkol, annak külön sorban kell állnia a kasszáknál.

Két túraútvonal = két biztonsági zóna

Az alábbi térkép jól szemlélteti a két biztonságos (aknáktól teljesen mentesített) zónában kialakított túra útvonalát.

A piros túra kb. 1,8 km hosszú kijelölt úton vezet végig abban a zónában, ahol Hitler és a Harmadik Birodalom vezérkara lakott és dolgozott 80 évvel ezelőtt. Az igazi “csemegéket” illetve a kiállításokat itt lehet megtekinteni. Mosdó, étterem, audio guide, ajándékbolt és szállás is ezen a területen található. Ez a zóna elkerített és csak jeggyel látogatható!

A kék túra kb. 1,7 km hosszú és a kijelölt útvonalakon szabadon, díjmentesen látogatható. Az időközben kialakult heves zivatar miatt idén mi csak a 26. számú ép bunkert tudtuk ezen a szakaszon meglátogatni az esőben, de ezt nem hagyhattuk ki!

A rekonstrukciós kiállítások kivételével minden eredeti állapotában tekinthető meg, a látnivalókról a helyszíneken 4 nyelven (lengyel, angol, német és orosz) olvashatunk az információs táblák segítségével. Érdemes szakvezetésre jelentkezni vagy a parkolónál audio guide készüléket kölcsönözni (magyar nyelvű nincs). A Farkasodú honlapján egy app is letölthető (link).

A továbbiakban az alábbi térképre, illetve jelöléseire fogok hivatkozni (ISBN 978-83-60926-80-2 kiadvány alapján):

A Farkasodú története: a tervezés és az építkezés

A betonerődöt 1940 tavaszától rohamtempóban, több szakaszban építették a németek abból a megfontolásból, hogy Hitler innen irányíthassa a keleti hadszíntér offenzíváját, egyúttal megvédjék Hitlert és a birodalom legfőbb vezetőit az esetleges légicsapásoktól.

A harcálláspont s egyben rejtekhely – amelynek neve Hitler egyik becenevére, a Herr Wolfra utal – helyszínének kiválasztása egyszerre volt pszichológiai, földrajzi és stratégiai megfontolású. Pszichológiai, miután közel volt a szovjet határhoz, a Barbarossa-terv pedig a Szovjetunió elleni támadást írta elő. Földrajzi, mert a helyszínt egy erdőben, azaz természetes védelmi közegben jelölték ki, továbbá a közeli Nagy-Mazuri-tavak természetes akadályt jelentettek szárazföldi támadás esetén. Nem utolsósorban pedig stratégiai, mert Kelet-Poroszország a Harmadik Birodalom egyik legerősebb kerülete volt, területén pedig sok erőd megtalálható.

A Farkasodú főtervezője a birodalom építésügyi főmegbízottja, Fritz Todt volt. Az építkezésben részt vevők – köztük hadifoglyok és kényszermunkások – konkrét számáról nincsenek pontos adatok, korabeli források 2-3 ezer munkást említenek. Egy azonban biztos: a munkálatok a legnagyobb titoktartás mellett zajlottak évekig. Tanú nem maradt, még a főtervező is életét vesztette egy rejtélyes repülőgépbaleset következtében, 1942-ben.

Több, mint 200 építményt húztak itt fel 250 hektáros területen, ezeknek többségét 5-8 méter vastag betonfal védte a külső támadások ellen.

Profi álcázás

A Farkasodú álcázását egy stuttgarti “Seidenspinner” kertészeti cégre bízták. Az itt épült építmények többsége lapos tetővel rendelkezett, melynek mélysége 10-30 cm volt, tele voltak földdel, ahová bokrokat ültettek, füvet vetettek és műfákat állítottak fel. A természet és a táj változásával összhangban az álcákat is frissítették folyamatosan. Számos épület tetejének szélén fémívek voltak, fordított “U” betű alakban. Ezek segítségével álcahálókat feszítettek közéjük és a közeli fák közé. Madártávlatból az egész sűrű erdőnek tűnt. Az álcázás hatékonyságát légi felvételek segítségével ellenőrizték.

Az épületek falait tengerifű és zöld festék keverékéből készített habarcs borította. Ennek a falakra felvitt természetesen szabálytalan és porózus vakolatnak a színe idővel megváltozott, de maradványai és szerkezete néhány helyen még mindig láthatóak.

Modern védelem

A Farkasodúnak három, éjjel-nappal szigorúan őrzött bejárata volt, ezeket őrházakból felügyelték keletről, nyugatról és délről. Az egész területet három biztonsági zónára osztották fel.

A birodalom legmodernebb fegyverei őrizték a Farkasodút. A külső biztonságért a Führerbegleitbrigade (FBB) felelt. A segédzászlóalj tankokkal, légvédelmi ágyúkkal és nehézfegyverekkel volt felszerelve. A biztonságot bunkerekkel, aknamezőkkel és szögesdrót építményekkel fokozták. Egy légi egység állomásozott továbbá Gołdap közelében, kb. 75 km-re Kętrzyn-től. A Farkasodú biztonságát további figyelő egységek is felügyelték, amelyek feladata a repülőgépek felderítése volt akár 100 km sugarú körön belül.

Hitler személyes biztonságáról külön testőrség, a Reichssicherheitsdienst (RSD) gondoskodott. A két csoportból álló RSD egység szerepe magában foglalta a személyes biztonságot, a helyszínek megfigyelését a vendégek érkezése előtt, valamint az épületek és a személyek átvizsgálását, az ételek előkóstolását, az érkező és kimenő postai küldemények szigorú ellenőrzését.

Élet a Farkasodúban

Adolf Hitler 1941. június 24-én érkezett meg először kíséretével a Farkasodúba. Összesen 8 alkalommal több, mint 800 napot töltött itt. Előfordult, hogy csak néhány napig tartózkodott a betonvárosban, a leghosszabb időszak 1 év és 4 hónap volt. Véglegesen 1944. november 20-án hagyta el a Farkasodút. Hitler bunkere, mely lakrész és konferenciaterem is volt egyben (13. sorszám a térképen) többszintes, föld alá rejtett, vasbetonból és acélból készült építmény volt.

A Farkasodú minden lakójának élete Hitler személye és szigorú napirendje körül szerveződött. A tárgyalások mellett Hitler egyik napi teendője volt Blondie nevű kutyájával való foglalkozás is. 1944-ben a főhadiszállást több, mint kétezer ember lakta, közülük csak 20 volt nő. Eva Braun soha nem látogatta meg a Farkasodút.

A birodalom minden fontosabb tábornokának jutott személyes lakrész a Farkasodúban. Többek között Hermann GöringMartin BormannWilhelm Keitel és Alfred Jodl székhelye is itt volt. De megfordult itt Joseph Goebbels, Joachim Ribbentrop és Heinrich Himmler is. Ennek köszönhetően Hitler és vezérkara számtalan alkalommal tartott itt személyes és stratégiai megbeszéléseket.

Az önellátó betonváros

A lakóhelyiségek viszonylag szerényen, de funkcionálisan voltak berendezve. A kisméretű, többnyire nappali fényben megvilágított dolgozószobák panelezett vagy vakolt falakkal rendelkeztek. Az alapfelszereltséghez fa szekrények, iratpolcok, asztalok, székek tartoztak. A lakószobák többsége parkettás volt.

A Farkasodú tulajdonképpen egy önellátó betonvárosként üzemelt. A bunkereken, légvédelmi menedékeken, laktanyákon és lakóházakon kívül voltak itt kaszinók, teaházak, fodrászat, szauna, mozi, kantin, üzletek, vendégházak, kórházak, garázsok, tűzoltó medencék, telefonközpont, posta, rádióállomás, szennyvíztisztítók stb. Szinte már-már békésnek tűnhet az élet ebben az erdei városban, pedig a történelem egyik legsötétebb korszakának döntéseit hozták itt meg.

A főhadiszállás környékén két leszállóhely és egy vasútállomás is volt.

A Valkűr hadművelet

A Farkasodú volt a helyszíne a Hitler elleni összeesküvésnek, a Stauffenberg-féle 1944-es merényletnek is. (A Harmadik Birodalom vezetője ellen állítólag 42 merényletet kíséreltek meg, ebből harmincnál többet igazolnak dokumentumok. A Stauffenberg-féle merénylet volt az utolsó alkalom, amikor Adolf Hitlert megpróbálták megölni). A Valkűr fedőnevű hadművelet eredetileg egy Hitler számára kidolgozott, hatalmának biztosítását szolgáló katonai akcióterv volt, amit a foglyok és kényszermunkások által esetlegesen bekövetkező lázadás esetére szántak. A hadműveletet a Wehrmacht magas rangú katonatisztjei és a velük együtt szervezkedő német politikusok a saját céljaik szerint átalakították és felhasználták. Ez a csoportosulás ekkor már mélyen csalódott Hitlerben és megelégelte a háborút: békét akart kötni a szövetségesekkel. A terv azonban nem sikerült. A Valkűr hadművelet tehát a sikertelen merényletet megelőző, Hitler elleni széles körű összeesküvés szervezése és a merényletet követő német megtorlás volt.

A sikertelen merénylet

A merénylet kulcsfigurája Gróf Claus Schenk von Stauffenberg német ezredes, a porosz tisztikar tagja volt. Ő vállalta a kockázatot Hitler meggyilkolására és az államcsíny irányítására. Stauffenberg és az őt támogató összeesküvők már egy ideje tervezték a merényletet. Az ezredes 1944. július 20-án konkrét céllal érkezett a Farkasodúba: hogy megölje a Harmadik Birodalom vezetőjét. A merénylet bukása mögött az állt, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a fenti napra összehívott hadi tanácskozásra nem Hitler bunkerében, hanem – a nagy hőségre való tekintettel – egy hadműveleti barakkban (3. sorszám a térképen) került sor.

A tanácskozáson 24-en vettek részt a mintegy 5 x 12 méteres helyiségben. Stauffenbergnek sikerült a robbanótöltettel teli aktatáskát a térképasztal alá úgy tennie, hogy az Hitlertől kb. 2,5 – 3 méterre helyezkedett el. Majd Stauffenberg arra hivatkozással, hogy sürgős telefonja van Berlinből – s miután a telefonkészülékek a szomszéd szobában voltak –, így szárnysegédjével, Werner von Haeften-nel sikerült gyorsan elhagyniuk a helyszínt.

Távozásukat követően, tíz perc múlva, 12.42 perckor a bomba felrobbant, négyen meghaltak, további kilencen megsebesültek. A robbanótöltet a konferencia minden résztvevőjének halálát okozhatta volna, ha a tanácskozás a betonbunkerben történik. Egy könnyűszerkezetű barakkban azonban a robbanás ereje az ajtó- és ablaknyílásokon, valamint a fapadló alatt találta meg a kimenetét. Az épületet eredetileg fából építették ugyanis 1942-ben, 1944 közepén került csak rá téglából és vasbetonból készült védőburkolat.

A bomba azonban teljesen elpusztította a konferenciaterem belsejét. Mindenhol törött székek, törött üvegek és szétszórt papírok voltak, és csak egy töredéke maradt meg a tömör tölgyfa asztalnak. Azon a helyen, ahol az aktatáska a bombával állt, körülbelül 1,5 méter átmérőjű tölcsér keletkezett a földben. Hitlernek mindkét dobhártyája beszakadt, lábából közel száz faszilánkot kellett eltávolítani, jobb keze kificamodott, tarkóján megpörkölődött a bőr, a nadrágja szétszakadt, de komolyabb maradandó károsodást nem szenvedett.

Közben Stauffenberg és szárnysegédje távolabbról még észlelték a bomba robbanását. Nehezen, de épphogy sikerült az ellenőrző pontokon átjutniuk és abban a tudatban szálltak repülőre s indultak Berlinbe, hogy küldetésüket sikerrel zárták. Csak Berlinben tudták meg, hogy Hitler túlélte a merényletet.

A megtorlás

A sikertelen merénylet után hiába kezdték meg a Valkűr hadműveletet az összeesküvők, miután kiderült, hogy Hitler mégis él, az ellenállási mozgalom megbukott. Stauffenberget és három társát – köztük személyes szárnysegédjét – még aznap éjjel 0 óra 10 perckor, a Hadügyminisztérium udvarán, egy homokbucka előtt, autó fényszóróitól megvilágítva azonnal kivégezték. Himmler még aznap este különleges bizottságot állított fel az események kivizsgálására és további összeesküvők felderítésére. Még 1945-ben is zajlottak a tárgyalások, a letartóztatottak száma 5.000 körül volt. A puccsot követő megtorlásban 180 halálos ítéletet hoztak meg és hajtottak végre. A merénylet szervezőinek szinte összes családtagját is elítélték és kivégezték.

A Farkasodú felrobbantása

A közeledő szovjet csapatok támadásának fenyegetésével szembesülve 1944. november 20-án Adolf Hitler visszavonhatatlanul elhagyta a Farkasodút. Két nappal később Wilhelm Keitel tábornagy parancsot adott a főparancsnokság teljes elpusztítására.

1945. január 24–25-én éjszaka megkezdődött a Farkasodú felrobbantása. Az épületek hatalmassága és szilárdsága, a zord időjárási körülmények, a kellő mennyiségű robbanóanyag hiánya valamint a sietség miatt a parancs teljesítése nem sikerült maradéktalanul, a 200 épület közül néhány bunker épségben maradt az utókor számára.

A szemtanúk szerint a robbantások következtében a jég megrepedt a közeli tavakban. Becslések szerint sok-sok tonnányi TNT-t használtak fel a bunkerek felrobbantására!

A sietség megalapozottnak bizonyult: két nappal később, január 27-én a Vörös Hadsereg csapatai lövés nélkül léptek be a Farkasodú megmaradt betonromjai közé.

További érdekességek a Farkasodúval kapcsolatban

  • A németek olyannyira elaknásították a területet, hogy ennek megtisztítása 1956-ig tartott. Többek között 54 ezer akna, 200 ezer lőszer került elő a földből.
  • A németek nem sajnálták az anyagot a Farkasodú építésekor. A háború után a Kętrzyn közelében letelepedő lengyel lakosok a mozdítható téglákat, a vasbetonacélokat, a burkolatokat, a kőkockákat, a réz- és alumíniumhuzalokat, a kőedénycsöveket és a maszkhálót is széthordták saját céljaikra. De nem csak a lakosság volt élelmes: a Farkasodú járdáinak térkövei megtalálhatóak pl. a varsói Kulturális és Tudományos Palota környékén vagy a Okęcie repülőtér kifutópályáján is.
  • Horthy Miklós kormányzó 1941. szeptemberében, tehát éppen 80 éve járt a Farkasodúban és találkozott személyesen Hitlerrel (link).
  • Mussolini éppen a merénylet napján, délután érkezett vonattal a Farkasodúba és megbeszélést folytatott Hitlerrel.
  • Akit érdekel a téma, két filmet is ajánlok: az egyik film a Valkűr, mely Tom Cruise főszereplésével éppen a merényletet mutatja be “hollywoodi szemmel” Stauffenberg ezredes szemszögéből. A másik film A bukás – Hitler utolsó napjai címet viseli, Bruno Ganz zseniális alakításával.

A Gierłoż-i erdőben található Farkasodú egy olyan különleges helyszín, ahol a történelem valóban kézzelfogható. Nyolcvan évvel ezelőtt ezen a helyen hozták a világtörténelem egyik legsötétebb korszakának döntéseit, ezen a helyen vették el emberek millióinak életét. A látogatók nagy számából azt a következtetést vontuk le, hogy ez a kegyetlen és véres történelmi időszak és a Mi lett volna, ha…? kérdésekre megfogalmazható válaszok a mai napig foglalkoztatják az érdeklődőket.

E történelmi helyszín – tizenhét év elteltével – másodszori látogatásunk alkalmával is még mindig nagy hatással volt ránk.

A képhez tartozó alt jellemző üres; DA_elmenybeszallito_transparens.png a fájlnév

Nyomtatóbarát verzió Nyomtatóbarát verzió

(A blogbejegyzésben a térkép kivételével kizárólag saját képi anyag szerepel,
nem megrendelésre készült, nem tartalmaz támogatott tartalmat!)

Az írás tartalmi összeállításában a múzeum honlapján megtalálható információk voltak segítségemre (link).

Hozzászólások (0)

Hozzászólás

Az e-mail címedet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket a * karakterrel jelöltük.